Lassan két hónapja itt vagyunk, és én még nem írtam egy sort sem. Pedig nagyon rég óta tervezem…

Amikor novemberben itt voltunk a ház kibérlése után az első dolgunk az iskolaválasztás volt. A házi néni gyerekpszichológus, így rögtön ajánlott is a környéken több iskolát. Fel is hívtunk többet is, de a legtöbben nem volt hely. Az Oatlands Primary-t nem volt idő felhívni, így ide személyesen mentünk el.  Itt nagyon kedvesek voltak és rögtön mondták, hogy Benedeket felveszik. Mire visszaértünk a szállásra, kiderült, hogy Emmának is kerítettek helyet. A biztonság kedvéért megnéztünk egy másik iskolát is, de az sokkal szigorúbbnak tűnt, és hely sem volt. Sok olyan iskola van, ahol csak lányok vagy fiúk járnak, mi ezeket helyből kizártuk. Nem lett volna jó két helyre hordani őket reggelente és nekik is jobb, hogy a suliban legalább néha láthatják egymást.

Január 5-én nem túl sok információval indultam a három gyerekkel. Azt tudtuk, hogy ¾ 9-re kell megérkeznünk, és hogy nem kapnak ebédet az iskolában. Azt viszont nem, hogy melyik osztályba fognak járni és milyen egyenruha kell. Végül Emmát „junior infant” osztályba osztották be (ez egyértelmű volt) és Benedek 1. osztályos lett. Miután ez kiderült, felmentünk egy raktárba és megkapták az egyenruhát. Nagyon rendesek voltak, Benedek kapott használt egyenruhát, teljesen ingyen. (Azért vettünk neki később nem annyira elnyűtt szettet is.) Megvenni csak az úgynevezett „tracksuit”-ot kellett, ami egy sötétkék tréningruha. Ehhez galléros pólót kell hordani. Emmára persze a legkisebb méret is óriási… Nadrágot neki külön kellett venni, mert amit adtak volna abban elveszett. Ráadásul ő minden nap ebben jár. Benedek csak heti kétszer, kedden és szerdán, így ezek a kedvenc napjai. A többi napon a rendes egyenruhát kell hordania, ami egy szürke élére vasalt nadrágból, kék ingből, gumis nyakkendőből és szürke V-nyakú pulcsiból áll.

Az első héten csak délig kellett bent lenniük. Emma persze a következő hétre is kiharcolta magának ezt a privilégiumot. Minden reggel az udvaron van gyülekező, itt sorakoznak az osztályok. A szülők elvileg nem kísérik be a gyereket, Emmával ez alól egyelőre mentesülünk. Délután is az udvaron kapjuk vissza a gyerekeket. Emmáékat még átadják a szülőknek, de Benedeket csak kikísérik az udvarra, és mehet amerre lát.

Nem mondhatom, hogy könnyen és zökkenőmentesen megy a beilleszkedés. Eleinte Emma vette nehezebben az akadályokat, nehezen köszönt el, minden nap kérdezte, hogy ugye holnap nem kell menni… Az utóbbi időben viszont már szívesebben ment. Benedek az elején nagyon bátran ment, próbálta utánozni a többieket, tetszett neki az iskola. Mostanra elvesztette a lelkesedését, az udvaron (ahol kint van egyszerre kb 5-6 osztály egy tanárral) folyamatosan konfrontálódik az osztálytársaival. Persze mindig őt veszik elő. Nyilván az ő probléma megoldása nem az, hogy odamegy az ismeretlen ügyeletes tanárhoz, és megpróbálja elmutogatni neki, hogy valaki folyamatosan piszkálja, hanem odacsíp, odarúg az illetőnek. A fő baj az, hogy most már Benedek is keresi a konfliktust, ha őt nem piszkálnák, ő kezdi el piszkálni a többieket… Erre a hétre már odáig fajult a probléma, hogy a Benedek alig akart iskolába menni. A jövő héten beszélünk a tanító nénijével, remélem találunk valami megoldást a problémára.

Hogy mit tanulnak pontosan, arról nem sok fogalmam van. Benedekék főleg nyomtatott betűvel írnak, bár állítólag tanulnak írott betűket is. Mivel angolul még nem sokat tud, nem kell neki megcsinálni a betűzés, írás, olvasás házit, csak matekból van itthon feladata. Ez kicsit izgalmasabbnak tűnik, mint az otthoni. Tornaóra csak egyszer van egy héten. Az iskolában egyébként nincs váltóruhájuk, váltócipőjük, így külön tornaruhájuk sem. Emmáéknál is rendes tanulás van, nem hasonlít az otthoni óvodára. Tanulnak betűket és számokat írni, énekelnek. Vannak persze játékok is, de főleg az asztaluknál játszanak. Házi feladatot szerencsére Emma nem kap, de hallottam olyan iskoláról, ahol már ekkoráknak is csomó házit adnak. Benedek minden nap jár külön angolra az iskolában két másik osztálytársával. Elvileg Emmának is kéne járnia, de mivel Emmának nem tetszett a külön angol, kiharcolta magának, hogy ne kelljen menni. Ez úgy történt, hogy egyrészt fogalma sem volt róla, hogy ő most „angolra” jár. Már három napja járt, amikor este lefekvés előtt előadta nekem, hogy ő többet nem akar iskolába menni, mert őt minden nap elviszik egy irodába és az neki nem jó, mert unalmas. Kérte, hogy beszéljek a tanító nénivel, hogy ne kelljen neki oda menni. Én próbáltam meggyőzni, hogy jó az neki, mert így hamarabb megtanul beszélni. Ebből az én kicsi lányom levonta a következtetést, hogy anya nem segít, neki kell megoldani a problémát. Másnap amikor el akarták vinni angolra olyan éktelen üvöltésbe kezdett, hogy délután rögtön jött is hozzám az angol tanár, hogy ő akkor most nem vinné többet angolra Emmát. Emma megnyugodott, de azért minden héten megkérdezi, hogy ugye még mindig nem kell mennie? Emma egyébként olyan jól tud sírni, hogy már többször ráijesztett a tanárokra, hogy valami nagyon nagy baj van. A legviccesebb az volt, amikor elveszett a Micimackós tolla. Annyira sírt, hogy rögtön hívták hozzá Benedeket. Benedek persze meg tudta egy kicsit vigasztalni, de nem tudta a problémát lefordítani hiába írta be a Google fordítóba, hogy mi történt. Végül felhívtak telefonon, Benedek elmondta mi a baj, én meg lefordítottam a tanárnak a hatalmas problémát.

Ebédet minden nap csomagolok a kis dobozukba. Benedek szendvicset eszik és sok-sok répát. Emma általában joghurtot kér. Répából jó esetben ő is eszik egy kicsit. Szendvicset nagyon ritkán. A délutáni rutinunkon még dolgozunk. Emmáért fél2-re megyünk, Benedekért fél3-ra. A kettő között nem sok értelme van hazajönni, így akkora szoktam időzíteni a bevásárlást. Kb ¾ 3-ra otthon is vagyunk. Eleinte egy gyors ebéd után ilyenkor altattam a két kicsit, így Benedekkel tudtam tanulni délután. De mivel a kicsik későn aludtak el, este 10 után is még kukorékoltak az ágyukban, reggel meg alig lehetett kihúzni Emmát az ágyból. Benedek is nagyon elfárad délutánra, így sokszor nehézkes a tanulás. Egyelőre jobb megoldásnak tűnik, hogy Matyi 12-1 között alszik. Persze ennek is vannak buktatói: Egyrészt nagyon időben le kell tenni Matyit, hogy tudjon legalább 1 órát aludni. Másrészt Emmának még jót tenne a délutáni alvás, különben nagyon nyűgös lesz estére. De így legalább este 8-kor már mindenki alszik! Tanulni Benedek így is tud, ha akar, bár sokszor inkább nem erőltetem, mindannyian jobban járunk, ha elmegyünk egy játszótérre, vagy a tengerpartra.