Az előző poszt folytatásaként:

A pompás idő vasárnap is folytatódott, így elmentünk a Ballinastoe-n megrendezett mountain bike versenyre. Ez az a verseny, amit februárban a hó miatt elhalasztottak. Jól tették.

A gyerekek U8-ban indultak. Alsó korhatár nem volt, így Mimi és Matyek is ment. A pálya rövid volt, szűk és viszonylag technikás.

Elég sokan indultak U8-ban, így nagy tumultus volt a szűk pályán. Tátinak (658-as a bal szélen) ez nem annyira kedvezett, inkább az U10-ben kellett volna indítani, ott gyrosabb lett volna.

Matyek - a legfiatalabb vesenyző - darálja a köröket.

Mimi és Matyek a befutó után.

Eredményhírdetés előtt, a mieink a bal szélen. Tátinak nem a fáradság miatt lóg a nyelve.

Mimi a női U8 harmadik helyét szerezte meg!

Érmet mindenki kapott

Itt már a Super Pro mezőny készülődik. Mesterbike forever! Ezek után Marci ne csodálkozzon, ha az ír vásárlók ellepik az új Mester utcai üzlet-kávézót.

Hát az időjárásra nem lehetett panasz

A 297-es számú versenyző megkezdi a második körét és integet a szurkolóknak

Óvatosan veszi a kanyart

És egy kicsit a versenyről:

A verseny egy 4 részből áll sorozat első (a hó miatti halasztás miatt az utolsó) állomása. Alapvető cél, hogy ne csak a gyakorlott versenyzők, hanem a kezdők is indulhassanak és élvezzék a bicajozást. Nekik egy kört kell csak menni. A websiteon és a Facebookon minden információ elérhető, online nevezés, naprakész. Nevezés 30 EUR, erről később. Az autóknak az egyik farmer legelőjén alakítottak ki parkolót, ami kultúrált körülményeket biztosított. A versenyközpont kicsi, de jó volt. Étel-ital, szervíz, szpíker (NEM a Ripacs Ádám!!!) rendben. Persze az egész elmarad egy otthoni marathon versenytől mind a versenyzők számát, mind a szervezést tekintve. Az otthoni nyilván más nagyságrend, tanulhatnának tőlünk az írek. Mondjuk első körben megengedhetnék, hogy mindenhol lehessen bicajozni, nem csak a kijelölt ösvényeken.

A pálya - mint ahogy arról már korábban írtam - nagyrészt single trail (egynyomú), elég techinkás, 14 km hosszú. Sok a szikla, gyökér, a nálunk megszokott dózer vagy széles és sima felülető ösvény ritka. Két kört kellett menni a Super Pro kategóriában, ami az otthoni maratoni versenyeken a rövid távnak felel meg. A rajtnál elég sokan enduro vagy all mountain bicajjal jelentek meg, ami nem rossz ötlet, mivel a nagyobb súly miatt felfelé összeszedett hátrányt könnyen be lehet hozni lefelé és a sík, de technikás szakaszokon. Különösebb kitűzésre nem volt szükség, mivel a pálya egyébként is ki van jelölve. Egy-két helyen álldogált pár szervező.

Felfelé és a sima részeken igyekeztem megnyomni, mert tudtam, hogy a technikás részeken le fogok lassulni. Ez kb be is jött: a mezőny végéről indulva (rossz szokásom) felfelé szépen előzgettem. A technikás részeken eddig Tátival lassú tempót mentem, most viszont igyekeztem minél gyorsabbnak lenni. De ahogy arra számítottam, a technikai tudásom ebben eléggé korlátozott és az utóbbi időben óvatosan is megyek. Hiába, nálam ebben a korban már jelentkeznek a nyúlbélás tünetek. A helyi menők a már említett enduro vagy all mountain bicajokkal nagyon szépen és gyorsan ugráltak a sziklákon, döntötték a kanyarban. Az első köröm végén sajnos megreccsent a jobb csuklóm, ami egy korábbi esésben sérült (máig tisztázatlan körülmények között elestem a városban), így a továbbiakban nehezen ment a bicaj elejének kiemelése. A végén a mezőny közepén értem be, de ennek ellenére élveztem a versenyt. Tanulság: többet kell menni lefelé, gyakorolni kell a sziklákon való gyors áthaladást.

Érdekes, hogy a nevezési díjért - az otthon megszokottakhoz képest - szinte semmit nem kap az ember. Nincs firssítés (mondjuk ilyen távon ez nem nagy veszteség), nincs emlékpóló, nincs célkaja, a pálya kijelölésére és szervezők fizetésére sem kell költeni a szervezőknek. Hiába, itt semmi sem olcsó. Mindenesetre nem bántam meg, hogy a sorozat Galway-ben és Limerick-ben rendezett állomására nem autóztam 200-200 km-t, mert csalódott lettem volna. Így viszont - köszönhetően a kitűnő időnek - nagyszerű napot töltöttünk a Ballinastoe-n. Miminek köszönhetően pedig egy dobogós hely is összejött.

A március 21-22-i hétvégénk elég mozgalmasra sikerült. Kedves barátaink, Bea és Gábor, gyerekek nélkül, felszabadultan és fiatalosan érkeztek Dublinba. Persze mi is nagyon örültünk a látogatásuknak, igyekeztünk megfelelő módon kiszolgálni őket. Állítólag jól sikerült.

A hétvégén szerencsére pompás időnk volt, így szombaton Howth-ba mentünk. Itt tettünk egy rövidebb sétát a félszigeten, majd a Beshoff Bros kitűnő fish&chips ebédjével pótoltuk az elégetett kalóriákat. Ezután a közeli Portmarnockba mentünk, ahol – TripAdvisor szerint – Írország 10. legjobb strandja van. További szöveg helyett jöjjenek a képek.

Indulás előtt enni kell. A hagyományos ír reggeli. Ezt is az angolokról másolják.

Amerikai palacsinta enyhén sós karamellkrémmel és áfonyával.

A howth-i kikötőbe érve ez a látvány fogadott.

Egy köbméter halfej.

Egy kamionnyi halfej.

Ez annyit jelent: a friss, gondosan válagatott halat a gyorséttermekbe szállítjuk, ahol elkészítjük belőle a kedvenc halas szendvicsed.

Ott a kikötő világítótoronnyal és mólóval.

A háttérben az Ireland's Eye sziget látható.

Kilátás a dublini öböl felé.

Vágjatok hülye fejet! Kösz!

És ahogy a kép készült.

Csoportkép.

Hárman.

 A kikötőben egy kedves rákhalász bemutatót tartott a gyermekeinknek.

Portmarnock Beach

Portmarnock Beach

Beach girl

Ehhez nem kell különösebb magyarázat.

Matyek

Mint azt már említettem, a Bellevue Program egyik alapvető célja, hogy jobban megismerjük ez EU különböző intézményeit és politikáját. Így a program része egy hosszabb EU szeminárium, ami idén március 10-18 között volt Brüsszelben és Luxembourgban.

Nem gondolom, hogy bárkit érdekelnének a részletek, így csak felsorolom, hogy milyen témák voltak:

• Az EU mindennapi működése egy EU szkeptikus angol újságíró szemével.
• Európa Tanács és az Európai Unió Tanácsa, külön előadás volt az ukrán helyzetről.
• Európai Kerékpáros Szövetség – ezt én javasoltam a programba, szerencsére bekerült és mindenki nagyon szerette.
• Európai Bizottság – válság és munkanélküliség.
• Európai Bizottság – egységes piac és a KKV-k.
• Migráció
• NATO és a jelenlegi kihívások
• Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési együttműködés (TTIP) az Amerikai Kereskedelmi Kamara szemszögéből
• Hogyan lobbizik a Damiler Brüsszelben?
• EU és a média forradalma – hogyan változtatja meg a kommunikációt a Facebook és a Twitter?
• Egységes európai oktatási rendszer
• Kultúra – az európai identitás
• Gazdasági szankciók hatása – ahogy az Európai Néppárt szakértője látja.
• Vicces előadás a csöppet sem egyszerű belga közigazgatási rendszerről.
• Európai Befektetési Bank (általános bemutatás és PPP)
• European Court of Audit
• Európai Stabilitási Mechanizmus – feladatok a válságkezelésben, a portugál, spanyol és görög példa
• Európai Bíróság – általános bemutatás és beültünk egy dög unalmas tárgyalásra
• Luxemburgi Német Nagykövetség meglátogatása
• Luxemburgi Külügyminisztérium látogatása – éppen EU soros elnökségre készülnek
• Karrier lehetőségek az EU intézményeiben

Ezen kívül találkoztunk azokkal a korábbi Bellevue ösztöndíjasokkal, akik jelenleg Brüsszelben dolgoznak. Van, aki politikai vonalon (valamelyik pártnak vagy frakciónak dolgozva), van, aki szakmai vonalon tevékenykedik. Mindenki elmondta, hogyan került Brüsszelbe, előnyök és hátrányok, lehetőségek.

Önkéntes alapon az ösztöndíjasok is tarthattak előadást. Én persze bevállaltam a közlekedést, Anna (a másik magyar ösztöndíjas) a vidékfejlesztést, de volt előadás szegénységről és szociális politikáról, oktatásról (szakképesítések összehangolása), egységes piacról, klímapolitikáról.

Összességében fárasztó, de igen hasznos volt ez a 10 nap. Viszonylag kevés idő volt lazításra, de azért sikerült kicsit szétnézni Brüsszelben és Luxemburgban, valamint futni és úszni is.

Végül egy kép a 2015-ös Bellevue ösztöndíjasokkal, a jobb szélen Monikaval (aki a szemináriumot szervezte) és Groening nagykövettel (aki a program tanácsadója).