Hónapja

Az elmúlt hét elég laposan telt. A howth-i kirándulás után először Matykut, majd Mimit kapta el a fosós-hányós betegség ír mutációja. Alapjában véve abban reménykedtünk, hogy legalább ezt a betegséget a szigetre költözéssel magunk mögött hagytuk, de persze nem. Itt is van. Sőt. A részletekkel nem hergelnék senkit, képeket pláne nem szeretnék feltenni. Mindenesetre elég sokat fertőtlenítettünk és mostunk az elmúlt héten. Táti kis hasmenéssel és hőemelkedéssel már a howth-i kirándulás előtt átesett a betegségen, így ő egész héten mehetett iskolába. A napirendünk kicsit módosult, mivel én vittem Tátit iskolába és én is mentem érte 14:30-ra. A kicsik nem igazán voltak szállítható állapotban. Ez azzal járt, hogy napközben eljöttem a munkahelyről, majd később visszamentem. Vagy itthon maradtam és innen csináltam a dolgom. Most már mindenki jól van, hétfőn Mimi is megy suliba. Ja, Brig és én megúsztuk!

Vasárnapra egy laza kerékpárversenyt terveztünk. Táti a gyerekverseny U8 kategóriájában, én meg a 28 km-es Super Pro (muhaha!!!) kategóriában indultam volna. De a versenyt elhalasztották a HÓ miatt. Igen, HÓ. Itt is esett és a hegyekben, meg is maradt valamennyi. Pont annyi, hogy a versenyre a mentők már nem tudták biztosítani az elsősegélyt, így a szervezők – nagyon helyesen – inkább halasztottak. A bicajokat azért szombaton precízen gatyába ráztuk. Különösen a Giant-ra fért rá egy kis ápolás, mivel még nagykovácsi mocsok is volt rajta. Most műteni lehet vele.

Szombat délután laza bicaj edzést rögtönöztem dél felé (kb. 60 km). Útközben csináltam pár képet.

Szivárvány Greystones-ban.

Tipikus: rét, birka.

Newcastle

Vasárnap délután a gyerekekkel kimentünk a tengerpartra. Táti már volt (Brigit kíséri néha a futások alkalmával), a két kicsi még nem. Apálykor mentünk direkt, mert akkor jókat lehet rohangálni a parton.