Vasárnap délelőtt ismét tettem egy kisebb kört a közelben. Ezúttal a Wicklow hegyekbe mentem. Ez a legközelebbi hegy, tőlünk kb. 20 perc bicajjal. Igen népszerű kiránduló és bicajos hely. Olyan, mint otthon a budai hegyek. Ráadásul itt van a Powerscourt kastély és vízesés. Legmagasabb pontja a Lugnaquilla, 925 m. Én ide nem mentem fel, de így is másztam eleget, kemény emelkedők voltak. Cserébe nagyon szép helyek vannak. És hó is volt. De inkább jöjjenek a képek (sajnos csak telefon volt nálam).

Az első hófolt.

Legelő, az otthon is klasszikusnak számító kád itatóval.

Ballinastoe a környék egyik legnépszerűbb mountain bike terepe. Annyit kell tudni, hogy itt hivatalosan nem lehet ám csak úgy bicajozni az erdőben. Sok a magánterület, ahol nem szeretik az idegeneket. Pláne ha bicajjal vannak (mert ugye mi van ha valaki elesik és megsérül? beperelheti a föld tulajdonosát...). Ezért leginkább az ilyen kijelölt területeken bicajoznak. Itt lett volna a múlt vasárnap verseny (amit a hó miatt elhalasztottak).

Itt a bringamosó. Volt egy kis bolt, kölcsönző, kávézó is. Mikor ott jártam, éppen egy hatos csoportot igazított el indulás előtt egy túravezető. Komplex.

Így néz ki az eleje.

Kis patakok csordogálnak mindenütt.

Ez itt a kötelező reklám.

Tó.

A tó másik fele.

Annyira nem látszik a képen, de ez például elég meredek volt.

Dombok nyugat felé.

Innen már csak 38 km a város. A másik táblát vajon szétlőtték? Innen egyébként az "Old Military Road" nevű út vezet Dublin felé.

Hó még az úton is.

És a legjobb. Makacs hóember a mezőn.

És itt van az útvonal.

Gondoltam aznak délután elautózunk ide a gyerekekkel. De ők inkább a Dun Laoghaire kikötő mólóját választották.

Az elmúlt hét elég laposan telt. A howth-i kirándulás után először Matykut, majd Mimit kapta el a fosós-hányós betegség ír mutációja. Alapjában véve abban reménykedtünk, hogy legalább ezt a betegséget a szigetre költözéssel magunk mögött hagytuk, de persze nem. Itt is van. Sőt. A részletekkel nem hergelnék senkit, képeket pláne nem szeretnék feltenni. Mindenesetre elég sokat fertőtlenítettünk és mostunk az elmúlt héten. Táti kis hasmenéssel és hőemelkedéssel már a howth-i kirándulás előtt átesett a betegségen, így ő egész héten mehetett iskolába. A napirendünk kicsit módosult, mivel én vittem Tátit iskolába és én is mentem érte 14:30-ra. A kicsik nem igazán voltak szállítható állapotban. Ez azzal járt, hogy napközben eljöttem a munkahelyről, majd később visszamentem. Vagy itthon maradtam és innen csináltam a dolgom. Most már mindenki jól van, hétfőn Mimi is megy suliba. Ja, Brig és én megúsztuk!

Vasárnapra egy laza kerékpárversenyt terveztünk. Táti a gyerekverseny U8 kategóriájában, én meg a 28 km-es Super Pro (muhaha!!!) kategóriában indultam volna. De a versenyt elhalasztották a HÓ miatt. Igen, HÓ. Itt is esett és a hegyekben, meg is maradt valamennyi. Pont annyi, hogy a versenyre a mentők már nem tudták biztosítani az elsősegélyt, így a szervezők – nagyon helyesen – inkább halasztottak. A bicajokat azért szombaton precízen gatyába ráztuk. Különösen a Giant-ra fért rá egy kis ápolás, mivel még nagykovácsi mocsok is volt rajta. Most műteni lehet vele.

Szombat délután laza bicaj edzést rögtönöztem dél felé (kb. 60 km). Útközben csináltam pár képet.

Szivárvány Greystones-ban.

Tipikus: rét, birka.

Newcastle

Newcastle

Vasárnap délután a gyerekekkel kimentünk a tengerpartra. Táti már volt (Brigit kíséri néha a futások alkalmával), a két kicsi még nem. Apálykor mentünk direkt, mert akkor jókat lehet rohangálni a parton.

Apály

Makik és a hold

Háttérben Dun Laoghaire

Itt (is) fogok úszni.

Ja, és már egy hónapja itt vagyunk. Egészség!

A szokásos futkározásokat leszámítva a szombatot pihenéssel, játékkal töltöttük. Kimentünk a közeli parkba, játszótérre szellőztetni a gyerekeket. Hűvös, de napos idő volt.

Vasárnapra tervezünk egy nagyobb kirándulást Howth-ba. Térképen itt. Autó helyett a vonatot választottuk, mivel a gyerekeknek maga az utazás is nagy élmény. És mi sem próbáltuk még az itteni DART-ot (Dublin Area Rapid Transit), az elővárosi vonatot. Olyan, mint nálunk a HÉV.

Howth a belvárostól északra, egy félszigeten helyezkedik el. Kb. 8000 ezren laknak itt, de hétvégenként a helyiek és a turisták körében népszerű kirándulóhely. A kikötőben a halászhajók friss halat és rákot hoznak, melyet a helyi éttermekben megehetünk, vagy a boltokban megvehetünk. Ezen kívül a félszigeten túraösvények is ki vannak jelölve, ahonnan jó a kilátás.

A DART kulturált, 40 perc alatt ér a tőlünk gyalog 15 percre fekvő balckrock-i állomástól Howth-ba. Indulás előtt volt egy kis időnk, így elmentünk a közeli játszótérre. Ezen a parkon keresztül (is) szoktunk futni. A tengertől egy töltés és a vasút választja el. Mint mindenhol, itt is szép zöld a gyep, általánosságban rendezett, de azért még lehet rajta javítani (pl. kutyakaki itt is problémás).

Az állomáson kissé túlzásnak tűnő felüljáró van egyik peronról a másikra. A peronra egyébként csak jeggyel lehet bemenni. A vonaton ellenőrrel nem találkoztunk. Családi napijegyet vettünk, amivel korlátlanul utazhat 2 felnőtt és max 4 gyerek. Ez 20 EUR. A felnőtt jegy 3,70, a gyerek 2,90 egy útra. Van elektronikus jegy is, ezt Leap Card-nak hívják. Előre fel kell tölteni rá pénzt, csak a megfelelő helyre kell érinteni és levonja az utazás árát. Kényelmes és kedvezményt is ad.

Howth-ba érve először végignéztük a kikötőt, bementünk pár halboltba, ahol a gyerekek nézegethették az élő rákokat. Persze hamarosan előkerült a helyi attrakció, a fóka. Nem is egy, hanem öt. Nyilván nem azért jönnek a kikötőbe, mert szeretnek fényképezkedni. A halászhajókról a hulladékot a vízbe dobják a fókák és madarak nem kis örömére. Így a fókák is megtanulták már, hogy mikor hol kell felbukkanni az ingyenebédért. A sirályok elég agresszívek, szinte a fókák szájából veszik ki a halat vagy rákot.

Pár flakon Neolux?

A halászhajók itt sem túl szépek. Nem is elvárás.

A kikötő. Középen a parti őrség mentőhajója.

Ott a dombok, sziklák tetején vezet a túraút.

Őt is kifogták, aztán nem kellett senkinek.

Vagy mégis?

Szomorúan bámulja az ollója hűlt helyét.

Sokat gondolkoztunk, hogy vajon kinek-minek a sebességét méri ez a szerkezet. Az egyik oldalon a vitorláskikötő van, a másik oldalon egy parkoló. Ötlet?

Téli csendélet a Howth Yacht Club-ban

A híres Cree indián idézet. Kissé furcsán mutat egy kb. 30 milliós vitorlás deck-jén. Valahogy nem jön át a lényeg.

A fókák után játszótér és séta következett. Majd a lemerülőben lévő gyerekekkel délután hazaindultunk. Túrázni most nem voltunk, azt majd legközelebb.

Olcsó és legális drog gyerekeknek. A mieink függők.

Mimi itt csak néz. De azt nagyon.

Lehet gyakoloni a szörfözést.