Tátival már másodszor jártunk a közeli Wicklow hegység egyik MTB központjában, a Ballinastoe Trail-en. Írországban - és például az USA-ban - nem lehet az erdőben csak úgy, bármerre bicajozni. Elvileg csak a hivatalosan kijelölt ösvényeken lehet menni. Megfelelő helyismeret hiányában mi egyelőre be is tartjuk a szabályt.

Délelőtt a parkban fociztunk, rohangáltunk és kergetőztünk. Ebéd után a kicsik mentek aludni, mi pedig bicajozni. Ballinastoe tőlünk kb. fél óra autóval. Sajnos itt nem az van, mint otthon, hogy a kertből közvetlenül az ország egyik legszebb hegyvidékére toljuk ki a bringát. Sebaj, kibírjuk. Szóval egy 13,7 km-es hurok van szépen kitáblázva a hegyen. Vannak széles dózerutak, és keskeny, köves-sziklás ösvények (single track). És van egy bicajos központ, ahol kis bolt, szerviz, kölcsönző, bringamosó van. Olyan szolgáltatás féle, na. Vannak még kis útirányjelző táblák és pár térképes info tábla is. Eltévedni nem lehet.

 Engem kicsit elnyomott az ebéd, de Táti lelkesen hajt.

Szép dózer. Az emelkedők nagyrészt ilyen széles úton vezetnek. Lefelé inkább az egynyomú ösvényeken.

Például ilyen. Telepített fenyőerdőben.

Jó nagy kövekkel, sziklákkal.

Táti bemutatja a helyes technikát.

És persze a nagy kedvenc, a north shore stílusú ösvény.

Igazán pompás a kilátás.

Táti egyébként nagyon jól teker. Felfelé kitartó, lefelé ügyes. Sokat tanul egy-egy ilyen alkalommal. Pár év és a nyomába se érek.

Moha nagy mennyiségben.

Vasárnapra ez így elég jó. Ott a távolban a tenger.